2017-12-05

Anne C. Voorhoeve – Lilly ​átmegy a falon

FÜLSZÖVEG: 1988. A tizenhárom éves Lilly bepakolja a hátizsákját. Jénába készül, az NDK-ba. Ott él ugyanis csodálatos nénikéje, Lena a férjével és a gyermekeivel – csak ők maradtak Lillynek, miután édesanyja meghalt. Ám annyira azért nem egyszerű dolog Nyugatról Keletre költözni. Nemcsak a bürokrácia emelte falakat kell lerombolnia, hanem a keletnémet rokonok életét beárnyékoló múlttal is meg kell küzdenie. Lilly azonban nem hagyja magát elijeszteni, és egy új világot sikerül meghódítania magának.







INFORMÁCIÓ:
Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 264
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 312 g
ISBN: 9789632459967
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2017 
Fordító: Szakál Gertrúd
Eredeti cín: Lilly unter den Linden

SZERINTEM: Ez a könyv hihetetlen, gyakorlatilag annyi érzelmet váltott ki belőlem, amit első blikkre nem is hittem volna. A fülszöveg szerintem csalóka, kissé felszínesnek és egyszerűnek hat, holott maga a történet hihetetlenül érzelemdús, és sok mélységet feszeget egy család jelenében és múltjában, kiváltképp egy olyan történelmi esemény közepette, amikor a kimondott szónak súlya volt, az embereket megfigyelték, és gyakorlatilag be voltak zárva az országba, amiben éltek.

A könyv elején olyan érzésem volt, hogy ennél nyomasztóbb könyvet keresve sem találhattam volna, remek, pedig igazán nem erre vágytam, amikor a kezembe vettem. Túlságosan tudtam azonosulni Lilly-vel, azzal, ahogyan elveszíti az édesanyját, és ahogyan a felnőttek gyakorlatilag átnyúlnak felette, és nincs joga dönteni saját magával kapcsolatosan. Ismerős szituációk, voltak sorok, amikor egyszerűen olyan érzésem volt, hogy ha Lilly nevét kicseréljük az enyémre, akkor is tökéletesen passzolna minden, hiába nem is éltem még 1988-ban.

A könyv második fele számomra egyszerűbb volt, hiszen érzelmileg nem éreztem a fent leírt szoros kötődést, noha ha objektíven tudnám szemlélni a könyvet, akkor ugyan olyan intenzitású érzelmeket tudnék leírni, csak a szituáció, a "díszlet" változott meg, az újonnan lett családért való nehéz harc került megvilágításba, az adott történelmi események fényében pedig ez sem hozott kevesebb bonyodalmat, mint az elárvulás.

Mert ez a kerítés egy rettenetesen elszánt kis országot védett, amely azt állította, hogy a kinti világtól kívánja megóvni állampolgárait, de ehelyett fogva tartotta őket.

Az érzelmek sokasága mellett azért is érintett meg ez a könyv, mert egy kicsit közelebbi képet kaphattam az NSZK és az NDK világáról, a berlini falról. Történelemből természetesen tanultam róla, de a száraz és érdektelen politika nem maradt meg; a történelemnek mindig is a hétköznapi, az embereket érintő része érdekelt jobban, hogy az ő mindennapjaikra milyen hatása volt, hogyan éltek – ezt pedig tökéletesen elénk tárja a Lilly átmegy a falon.


Aki útnak indul, az mindig hátra is hagy valamit.

Ez pedig a legszebb idézet a könyvből, legalábbis számomra. A könyvből egyébként film is készült 2002-ben, melynek a forgatókönyvét az írónő írta. Ha tehetitek, olvassátok el a könyvet, mert szívbe markoló és magával ragadó, habár határozottan nem egy délutáni matiné.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)